A kubai szocializmus jövője

Fidel Castro megtanította a kubaiaknak, »hogy a kudarcok győzelmekké alakíthatók, és hogy egyetlen ellenség sem, bármilyen hatalmas is legyen, legyőzhetetlen«, nyilatkozta Miguel Díaz-Canel kubai elnök a brazil Folha de S. Paulo című lapnak. A hét elején a lapnak adott interjúban az elnök ismertette az ország válságstratégiáját az amerikai kormány által szigorított blokádpolitika fényében. A háttérben 176 jóváhagyott gazdasági intézkedés áll, amelyek messzemenő változásokat jelenthetnek az ország szocialista gazdasági rendszerében, és amelyek augusztus elején léptek hatályba.

Nincs búcsú a szocializmustól: Díaz-Canel a nyitást szükséges reformokként védi
Nincs búcsú a szocializmustól: Díaz-Canel a nyitást szükséges reformokként védi

Január óta az USA de facto teljes energiablokádot tart fenn Kuba ellen, ami az elmúlt hónapokban számos áramkimaradáshoz, élelmiszerhiányhoz és az egészségügyi ellátás korlátozásához vezetett. Díaz-Canel a Folha de S. Paulo-nak nyilatkozva az USA „perverz viselkedéséről” beszélt, amely egy egész nép létét fenyegeti annak érdekében, hogy saját hatalmát egy másik nemzetre kiterjessze. Kuba nem fog meghódolni – biztosította az elnök.

„A hatvanas és hetvenes években egy buborékban éltünk” – folytatta. Kuba a hidegháború idején tizenhárom millió tonna üzemanyagot kapott a Szovjetuniótól, és kiterjedt nemzeti termelési infrastruktúrát tudott kiépíteni, ami révén történelmi jelentőségű szociális programokat tudott végrehajtani. A Szovjetunió és a kelet-európai szocializmus összeomlásával a külkereskedelem több mint 80 százaléka megszűnt.

A kubai elnök a Nemzetgyűlés által elfogadott 176 gazdasági intézkedést a nemzeti gazdaság megerősítését célzó lépéseknek nevezte. „A gazdasági intézkedések egy több mint tíz éve tartó, finomító jellegű vita eredményei” – magyarázta az elnök. Ezek 75 százaléka már hatályba lépett, és a szükséges változásokat hivatott előidézni. A hozott intézkedések sem az Egyesült Államok kormányának tett engedményekről, sem a kubai szocializmus végéről nem szólnak. A reformok révén Havanna elsősorban az új gazdasági szereplők támogatására és a külföldi befektetésekre számít.

A meghozott intézkedések három szereplő – a magánszektor, a külföldön élő kubaiak és más országokból érkező befektetők – erőteljesebb bevonását célozzák. Ugyanakkor a legfontosabb termelési eszközöknek továbbra is állami kézben kell maradniuk, és az új gazdasági szereplőket arra kell kötelezni, hogy növeljék a társadalom egészének termelését, és előnyöket teremtsenek a széles lakosság számára – mondta Díaz-Canel.

Abszolút szükség van a nem termelő beruházások csökkentésére és az importált késztermékektől való függőség mérséklésére. Díaz-Canel kiemelte, hogy a kormány folyamatos kapcsolatot fog fenntartani a sziget magánszektorával, hogy garantálja annak működését a szocialista keretek között.

A jóváhagyott intézkedésekből álló reformcsomag olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek célja a döntéshozatal decentralizálása olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, a külkereskedelem és az ingatlanpiac. Ezenkívül a reformok nagyobb autonómiát biztosítanak azoknak az állami vállalatoknak, amelyek a magántőke bevonására támaszkodnak.

A gyakorlatban a könnyítések elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy ezentúl a magánszemélyek több vállalkozás tulajdonosai lehetnek, és több üzleti bankszámlát nyithatnak külföldön. Először tették lehetővé kis- és középvállalkozások alapítását a mezőgazdaságban, ahol eddig csak szövetkezetek működhettek.

Arra a kérdésre, hogy a kapitalista reformok ellenére létezik-e még szocializmus Kubában, az elnök azt válaszolta, hogy Kuba a szocialista építkezés folyamatában van. A szocializmus „a társadalmi igazságosságot (…), a szuverenitást és a függetlenséget” jelenti.

A társadalmi igazságosság továbbra is a kubai gazdaság központi elve. Ez tükröződik a júniusban elfogadott reformcsomagban is. Szinte az összes állami szociális programot folytatni fogják. A reformok nem fogják visszahozni a kapitalizmust Kubába. „A nép ezt nem engedné meg” – mondta Díaz-Canel.

Írta: Kurt Terstegen

Forrás: JungeWelt